Last First Kiss..Or Not?
Egy fiú, akinek hatalmas szíve van mégis óriási fájdalmakon kell túljutnia. Én már csak tudom, hiszen látom őt minden nap. Mosolyog, hófehér bőrén egy apró pír is megjelenik mikor reggelente meglátogatom. Néha mesélek neki, sétálunk egyet vagy épp játszunk. Nem kellenek ide szavak, tudjuk mindketten, hogy ez nem csak barátság. Én első pillanattól kezdve belehabarodtam. Azóta is őrzöm ezt a titkot. Tudtam hogy szeretem mert megmelengeti mosolya a szívem és hangja simogatja a fülem akárhányszor nevemen szólít. Ha nevet az a bizonyos bomba felrobban a gyomromban, görcsben áll de a jobbik fajtából.
Sosem hittem a szerelem első látásban dologban, most mégis ebben a helyzetben vagyok. Két év..Két hosszú éve ismerem őt, elvesz minden időt az hogy vele legyek én mégis ebben lelem örömöm, boldogságom. Ha őt akár egy kicsit is boldoggá tehetem már én is az vagyok. Elég nyálas lehet ezt hallgatni tőlem. Apró gondolat menet, mégis sokat jelent nekem hogy elmondhassam akár gondolatban. Ő a napom, és a holdam ami beragyogja a földet, jelen esetben az én szívemet.
Romlott az állapota az utóbbi időben..mégis..mégis oly tündöklő a mosolya ha meglát engem. Én pedig mutatom hogy minden rendben amíg ő mosolyog. A kis görbület szépen ívelt, dús ajkai szélén az én gyógyszerem egy teljesen más betegségre mint ami neki van. A lelkemet gyógyítja ez.
Ma..Ma van a napja, az évfordulója az első találkozásunknak. Egy csokor virággal megyek be ágya mellé és ülök le a már rozoga székre. Vízbe rakom a növényt és arcára simítom kezem. Szemei megrebbennek és íriszeit rám emeli.
- YoonGi! Jó reggelt.. - szól halk, de nagyon édes hangján..gyengén. Lágy mosoly terül el arcomon és cirógatni kezdem a megviselt arcot ami most is mint mindig tündökölni próbál.
- Jó reggelt napsugaram- suttogtam, hogy ne tegyek kárt a kellemes reggeli csendben. Nem kellenek szavak..Most mégis annyi dolgot mondanék neki. Beszéltem ma az orvossal. Megműtik őt. Én félek..nagyon, mi lesz ha nem éli túl? Mi lesz ha többet nem látom a mosolyát, hallom a hangját? Beleőrülnék..nem is, belepusztulnék abba. Még üresebb lennék mint Jimin előtt. Szóra nyitom szám de vissza is csukom ahogy kis keze enyémre kúszik. Mosolyom szélesebb lesz mikor el is kezdi cirógatni az én lapát kezem. hozzám képest olyan kicsi és törékeny. Ezért fogok rá nagyon vigyázni, az életemnél is jobban. A nagy Min YonnGi, a jégherceg szerelmes...Mondaná Rapmon barátom és nem is szólnék be neki mert teljesen igaza van. Szeretem őt..
- Minnie, Napsugaram..figyelsz?- szólok hogy fontosat mondanék neki. Rám emeli szemeit és mosolyog. - Lesz egy műtéted..50-50 százalék eséllyel felgyógyulhatsz a betegségedből. De ehhez a beleegyezésed kell. És akkor sürgősen visznek is. -mondom komolyan nézve, fürkészve arcát.
-Szeretném Hyung! Szeretnék innen kikerülni, sétálni veled. Meg fogok gyógyulni- dönti el szinte azonnal hogy műteni fogják nekem pedig egyszerre lesz hatalmas boldogságom és törött a szívem. Hiszen mi lesz ha mégsem éli túl? Az előbb kifejtettem velem mi lenne..
- Hyung..Ugye nem aggódsz? Hiszen az az 50 százalékos esély hatalmas..és..kérlek..- motyogja rám nézve, ő is fél tudom, látom rajta mégis nagyon erős.. Bólintással egyezek bele és nyomom meg a gombot hogy jöjjön az orvos. Mielőtt ide érnének Jimin felül én pedig oda hajolok hozzá. Először csak homlokára aztán arcára hintek csókot. S végül..amiért én régóta sóvárgok..Ajkai következnek. Puhán nyomom párnáira enyémet és egy lágy csókba hívom most először..és lehet utoljára. Meglepődik, szusszan egyet amit én édesnek tartok majd annyit veszek észre hogy nyakamat öleli és viszonozza a kis csókot. Hihetetlen boldog vagyok hogy ezt még megtehettem, lehet utoljára..
-Szeretlek Park Jimin, az életemet képezed..kész kín lesz nekem ez a négy óra míg távol leszel..gyere vissza épségben- súgom szipogva ajakira ő pedig szorosan ölel és nyugtat.
- Hyung..vissza jövök hozzád, elmegyünk randira..az elsőre. Szeretlek..- még ezt el tudta mondani és már vitték is ki az időközben megérkező asszisztensek.
Nekem pedig itt törött el a mécses..Istenem most segíts meg.
Sosem hittem a szerelem első látásban dologban, most mégis ebben a helyzetben vagyok. Két év..Két hosszú éve ismerem őt, elvesz minden időt az hogy vele legyek én mégis ebben lelem örömöm, boldogságom. Ha őt akár egy kicsit is boldoggá tehetem már én is az vagyok. Elég nyálas lehet ezt hallgatni tőlem. Apró gondolat menet, mégis sokat jelent nekem hogy elmondhassam akár gondolatban. Ő a napom, és a holdam ami beragyogja a földet, jelen esetben az én szívemet.
Romlott az állapota az utóbbi időben..mégis..mégis oly tündöklő a mosolya ha meglát engem. Én pedig mutatom hogy minden rendben amíg ő mosolyog. A kis görbület szépen ívelt, dús ajkai szélén az én gyógyszerem egy teljesen más betegségre mint ami neki van. A lelkemet gyógyítja ez.
Ma..Ma van a napja, az évfordulója az első találkozásunknak. Egy csokor virággal megyek be ágya mellé és ülök le a már rozoga székre. Vízbe rakom a növényt és arcára simítom kezem. Szemei megrebbennek és íriszeit rám emeli.
- YoonGi! Jó reggelt.. - szól halk, de nagyon édes hangján..gyengén. Lágy mosoly terül el arcomon és cirógatni kezdem a megviselt arcot ami most is mint mindig tündökölni próbál.
- Jó reggelt napsugaram- suttogtam, hogy ne tegyek kárt a kellemes reggeli csendben. Nem kellenek szavak..Most mégis annyi dolgot mondanék neki. Beszéltem ma az orvossal. Megműtik őt. Én félek..nagyon, mi lesz ha nem éli túl? Mi lesz ha többet nem látom a mosolyát, hallom a hangját? Beleőrülnék..nem is, belepusztulnék abba. Még üresebb lennék mint Jimin előtt. Szóra nyitom szám de vissza is csukom ahogy kis keze enyémre kúszik. Mosolyom szélesebb lesz mikor el is kezdi cirógatni az én lapát kezem. hozzám képest olyan kicsi és törékeny. Ezért fogok rá nagyon vigyázni, az életemnél is jobban. A nagy Min YonnGi, a jégherceg szerelmes...Mondaná Rapmon barátom és nem is szólnék be neki mert teljesen igaza van. Szeretem őt..
- Minnie, Napsugaram..figyelsz?- szólok hogy fontosat mondanék neki. Rám emeli szemeit és mosolyog. - Lesz egy műtéted..50-50 százalék eséllyel felgyógyulhatsz a betegségedből. De ehhez a beleegyezésed kell. És akkor sürgősen visznek is. -mondom komolyan nézve, fürkészve arcát.
-Szeretném Hyung! Szeretnék innen kikerülni, sétálni veled. Meg fogok gyógyulni- dönti el szinte azonnal hogy műteni fogják nekem pedig egyszerre lesz hatalmas boldogságom és törött a szívem. Hiszen mi lesz ha mégsem éli túl? Az előbb kifejtettem velem mi lenne..
- Hyung..Ugye nem aggódsz? Hiszen az az 50 százalékos esély hatalmas..és..kérlek..- motyogja rám nézve, ő is fél tudom, látom rajta mégis nagyon erős.. Bólintással egyezek bele és nyomom meg a gombot hogy jöjjön az orvos. Mielőtt ide érnének Jimin felül én pedig oda hajolok hozzá. Először csak homlokára aztán arcára hintek csókot. S végül..amiért én régóta sóvárgok..Ajkai következnek. Puhán nyomom párnáira enyémet és egy lágy csókba hívom most először..és lehet utoljára. Meglepődik, szusszan egyet amit én édesnek tartok majd annyit veszek észre hogy nyakamat öleli és viszonozza a kis csókot. Hihetetlen boldog vagyok hogy ezt még megtehettem, lehet utoljára..
-Szeretlek Park Jimin, az életemet képezed..kész kín lesz nekem ez a négy óra míg távol leszel..gyere vissza épségben- súgom szipogva ajakira ő pedig szorosan ölel és nyugtat.
- Hyung..vissza jövök hozzád, elmegyünk randira..az elsőre. Szeretlek..- még ezt el tudta mondani és már vitték is ki az időközben megérkező asszisztensek.
Nekem pedig itt törött el a mécses..Istenem most segíts meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése