Tudom nagyon régen nem írtam a blogra. Sajnálom, talán nem is fog változni viszont most meg kell osztanom veletek a bánatomat.
Ma, Kim Jonghyun is egy gyönyörű csillag lett az égen. Onnan fog minket nézni, Onnan mosolyog majd ránk. Egy újabb angyal fogja vigyázni az embereket. Még most is nehéz elhinnem. Remegő kezekkel és összekuszálódott elmével ülök a gépem előtt míg ezt pötyögöm. Nem akartam elhinni, hogy ez a gyönyörű mosolyú mindig boldog srác.. idáig jutott, idáig hajszolták a démonai. Én ugyan nem vagyok családtag, sem ismerős.. Mégis hatalmas ürességet érzek a mellkasomban, a hiánya.. Hogy többé már nem fogjuk a hangját hallani, látni a mosolyát.. Látni hogy nevet a többiekkel. Még előtte volt az élet, előtte voltak új lehetőségek.
Remélem, most, hogy már nem bántja senki megsebzett lelkedet, megnyugszol ott fent és békére lelsz. Talán én is fogok majd őszintén mosolyogni ha megnyugszik a lelkem. Most még nem megy. Most még hallgatom angyali hangod, sírva. Könnyek amik érted szólnak, amik vissza hívnak. Ostoba lennék? Hogy kívülállóként ennyire fáj érted a szívem? Talán igen.. talán mégsem.
Búcsú egy angyalnak
Elmentél, mert el kellett hogy hagyd ezt a földet
A szemem sír, de a szívem mélye boldog, a hangod még átölel
Boldog, mert tudja, nem éri sérelem a lelkedet
Szomorú, mert megannyi ember lelkének egy darabja repült el veled
Talán többé nem leszek képes meghallgatni a hangod
anélkül, hogy ne fájdulna bele a mellkasom.
Megannyi virágszirom hull a sötétségből a fénybe
Jelképezve ezzel a fájdalmad, amit elrejthettél, de elnyomni nem tudtál
Hát elbúcsúzom most, gyémánt hangú angyalom
Remélve, hogy egyszer viszont hallhatom
A hangod mi megannyi ember szívét melengette.
Nyugodj békében, Jonghyun. Énekelj nekünk onnan fentről, és hidd el.. hallgató fülekre találsz
